Rólunk


Bóni István bemutatkozása

Bóni István

Gyönyörű, szemkápráztatóan élénk, tiszta színek. A gyanta illata az égető melegben összekeveredik a tengerével. Boldog, nyugodt, napbarnított emberek az utcákon. A csend és a nyugalom tapintható, semmi stressz, semmi kapkodás, hiszen mindennek megvan az ideje.

Más világ ez, mint a miénk. Más a szellemisége, íze, szaga, kisugárzása – pedig mindössze néhány száz kilométerre fekszik tőlünk – ez Dalmácia, a horvát tengerpart, az Adria. Ebbe a világba szerettem bele tulajdonképpen már gyerekkoromban, amikor először jártam itt nyaralni. Ez a kötődés, vonzalom azóta is töretlen.

Egész gyerek-és fiatal felnőtt koromat Horvátországban töltöttem. A Drávaszögben egy magyar faluban éltem – oda születtem – a Duna-ártér csodás világában. Egyébként is nagyszerű, boldog gyerekkorom volt. Mi gyerekek mit sem foglalkoztunk politikával (a gyereknek amúgy sem tiszte ez), hanem inkább játszottunk, kószáltunk a mezőn, jártunk fürdeni, horgászni a Duna holtágaiba, ártereibe. Időnként dolgozni is kellett, segíteni a szüleinknek, akik kemény küzdelmet folytattak a megélhetésért – de ez akkor nem volt furcsa, mindenki elfogadta a rá bízott feladatokat.

Diákként néhány évente eljutottunk az Adriára egy-egy hétre nyaralni, táborozni. Ekkor találkoztam először ezzel a merőben más, csodás világgal. Itt fonódott össze a sorsunk: nekem és az Adriának, ettől kezdve elválaszthatatlan páros vagyunk.

A diplomát ösztöndíjjal a Pécsi Janus Pannonius Egyetemen szereztem földrajz-rajz szakon, megvalósult a gyerekkori álom – tanár lettem. Sok éven keresztül tanítottam, neveltem gyerekek generációit. Nagyon szerettem tanítani, de életutam más irányt vett, a táborszervezés felé vitt.

Amióta ez lett a munkám, hogy másoknak is megmutassam ezt a varázslatot, nem mondhatok egyebet, mint, hogy hálát adok a Teremtőnek és rendületlenül azon dolgozom, hogy ebből az áldásból másoknak is juttassak.

Családom (feleségem Tünde és két gyerkőcünk Luca és Gergő) mindenben támogatnak, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik. Nagy öröm számomra, hogy egyre jobban bekapcsolódnak a tábor munkájába, és tudásuk legjavát adva színesítik a munkánkat.

Bóni István
Táborvezető

Bóni Tünde bemutatkozása

Bóni TündeMiskolci születésű vagyok, éltem Budapesten és Pécsen is. A balatoni nyaralások adták gyerekkorom nyári élményeit. Titkos vágyam, hogy eljussak a tengerhez egész felnőttkoromig váratott.

Amikor Istvánban megfogant a gondolat, hogy az Adrián szervezzünk táborokat, beleborzongtam. Hosszas keresgélés után jutottunk el Tribunjba, ami első látásra elvarázsolt, rögtön otthon éreztük itt magunkat. A gyerekeink még nagyon kicsik voltak az első években, ám ennek a halászfalunak a léptéke, kiépítettsége és természeti szépségei változatos programot biztosítottak már akkor is számunkra.

A mai napig megunhatatlan családi „sziklázásokra” megyünk, amikor a sziklákon mászkálva járjuk be a tengerpartot- rákokban, polipokban, tengeri sünökben és tengeri csillagban gyönyörködve. A Sv. Nikola (Szt. Miklós) templom kálváriadombján látott naplementék változatlanul elvarázsolnak bennünket. A helyi kiépített strandok és a szomszédos Sovlje sekély strandjai kellemesen váltakoznak a mélyebb és természetességében érintetlen partszakaszokkal. Most, hogy Gergő és Luca nagyobbak lettek, szívesen kerékpározunk a környéken, vagy indulunk hosszabb sétákra- a part mentén Vodicére, vagy épp Sovljébe sétálunk át.

Szeretünk hajózni, városnéző túrákra indulni, szeretjük ezt a munkát. Már szeptembertől izgatottan tervezgetjük a következő nyarat, minden évben fejlesztünk, szépítünk a táboron és bővítjük szolgáltatásainkat. A minőségben és az emberi tényezőkben hiszünk, ez munkánk alapja. Újabb ötleteink mindig onnan születnek, hogy végig gondoljuk, mi, családilag mitől éreznénk pihentetőnek, izgalmasnak, feltöltőnek a nyaralást.

Szeretem azt a hangulatot, aminek dinamikája minden turnusnál nyomon követhető. A kezdetben idegen emberek napról napra összerázódnak- sokszor a gyerekek bandázása alapozza ezt meg és a közös étkezések hangulata. Minden csoportnál elhangzik az utolsó estén, hogy most kellene ezzel a csapattal még egy hetet eltölteni. Sok beszélgetés, kártyapárti, társasozás, pancsolás mellett mindenkinek jó néha elvonulni és a családja körében felfedezni Tribunj varázslatos világát.

Legyenek/ legyetek a vendégeink, örömmel várunk mindenkit!

Bóni Tünde